Amíg Gergő nem volt, sokszor volt bekapcsolva akkor is ha nem néztem. Háttérzajnak. Szólt, villogott, én meg pakoltam, levelet írtam, vagy borsót fejtettem. Nem is tudom miért, de előfordult. Amikor a kisfiam először szegezte a tekintetét a képernyőre, és láttam ahogy megállt a keze meg a lába, a szája elnyílt, és csak bámulta, megijedtem. Üveges lett a szeme, olyan zombis. Azon nyomban kikapcsoltam. Ahogy beszélni kezdtem hozzá újra kalimpálni kezdett, és figyelmesen nézett rám. Na, akkor határoztam el, hogy nincs TV. Ha a gyerek ott van legalábbis. Esténként mi azért megnézzük a Dr House-t, vagy valami jó filmet, Michael Jackson halálakor pedig temérdek videóklippet napokig.... Az biztos hogy rengeteget fogunk mesélni neki, a fantáziája akkor fog a legjobban fejlődni. Nem akarok kész képi világot elé tárni hogy passzív módon fogadja be. Persze ez nem azt jelenti hogy nem akarom majd neki megmutatni idővel(!) a Süsüt, Vuk-ot, Kisvakondot, de több feladatot szeretnék az ő kis agyára bízni olvasással, diavetítőzéssel.
Apropó, Michael Jackson....nagyon megrázott. Ő nem a pop királya volt. Sokkal több annál. A legzseniálisabb zenész, a legmeghatározóbb egyéniség, aki a maga területén halhatatlant alkotott. Millió táncos és énekes pédaképe, tanítómestere volt....hány és hány halandó művészete táplálkozott belőle? Mi napokig csak hallgattuk a régi dalokat, csodáltuk a hatalmas energiát ami belőle áradt, és nem akartuk elhinni.... Nyugodjék békében.
És egy gyönyörű dal az első lemezéről, születésem évéből:
http://www.youtube.com/watch?v=qF0o-W5uu8o
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése