Mackónapló: november 2010

Flóranézőben ismét

Éviék Flórácskája már három hónapos, így mi ismét nyakunkba vettük a várost Barnival, és meglátogattuk őket míg Gergő ovizott.

Csuda édesek, nem? :-)

Évi és csodabájos kislánya

És huncutszemű kisfia

Meg a mi makimajmunk

Kis szerelmem,Zalán. Úgy ölelgetett, puszilgatott és bújt hozzám hogy majdnem elolvadtam

És a legkisebb szerelmemmel is készült rólunk néhány fotó:-)

Szolnok megint

Szokásos utam a két fiúval anyuékhoz. Gergő hátul karattyol, Barni néha szunyókál, néha unatkozik. Ha az utóbbi van soron, a kezébe adott dologgal egy ideig el játszik. Pl egy cumisüveg tetejével.

Szolnokon aztán remekül lehet a mama ölében is szundítani:-)

Vagy Karcsi bácsi ölében bohóckodni

És mindenkit mosolyogva megbűvölni

A reszelt almából semmi sem maradt

Gergő bilizik!!!!

Hehe, jó vicc volt, bevette valaki? Kb 5 mp-ig ült rajta, aztán megunta. De legalább idáig eljutottunk. A himbilimbit kitakartam, a királyi ékszer nem tartozik senkire:-)))))))

És végül a másik dédimama és Barnus csevegésének pillanatai.
Szerintem itt egyértelműen látszik hogy Barni nem a mackó nemzetség tagja mint a bátyja. Hanem határozottan a makifélék családjába tartozik. Lehet hogy át kéne keresztelnem a blogot makinaplóvá? :-)

Csavargások, pihenés

Szombat reggeli vonatozás pizsamában és hálózsákban. Imádom nézni a kupac fiút ahogy bőszen huhúúúúznak, és szerintem mindhárman egyformán élvezik:-)

Háromból kettő

Elmentünk a Keletibe hogy igazi vonatokat is lásson Gergő. Nos, a vasúttörténeti park jobban tetszett neki, most valahogy annyira nem izgatta a dolog. De bezzeg a buszok a pályaudvar előtt!!

Ha már arra jártunk, bementünk a Sugárba játszóházazni kicsit. És ott ezt találtuk:-) Zenélő, táncoló jegesmedvék. Még Barnust is lekötötték:-)

Aki mostanában így utazik. A kendőt Mei Tai-ra cseréltük

A hét úgy zárult, ahogy elkezdődött, és ahogy másnap is folytatódott. Sihuhu forever:-)

Szülinapok

Az elmúlt hétvégénk szülinaposra sikeredett. Csilla is ünnepelt, szóval neki is készült egy torta, és Dedike is öregebb lett egy évvel, így összejött a család:-)

Barna maki az apukájával

Mi, lányok is kaptunk ajándékot. Csaba papa és Zsuzsa jóvoltából szebbnél szebb ezüst ékszerekből válogathattunk:-)

Barna maki az anyukájával

Koccintás, ünneplés

Dedi pedig 77 évét meghazudtolva fogta a girjánkat, és nyomott vele egy sorozatot!!!!

Valami otthonos, valami ismerős...

A kisember elaludt a karomban miközben én épp egy levelet pötyögtem egy ujjal a számítógépen. Nem akartam letenni míg be nem fejezem, meg egyébként is kényelmesen ültem, jó volt akkor így. Úgy 5-10 perc telhetett el mikor egy autó hangos zajára felriadt. Körbenézett riadtan, majd tekintete rám talált, édesen elmosolyodott, halkan sóhajtott, majd visszahunyta kicsi szemét, és álmodott tovább. És ekkor mélyről, valahonnan egészen mélyről előkúszott egy régi, meleg, otthonos érzés, teljesen beterítve a szívemet. Az anyukám karjaiban voltam, ahol a világ a legkerekebb, és legpuhább volt, és ahonnan ki volt rekesztve minden ami rossz. Mert az én anyukám sosem hagyott magamra. Ha sírtam, fáztam, vagy féltem, ő mindig ott volt, és ölébe bújva elmúlt minden ami bántott... Megsimogattam kisfiam arcát, és tudtam, hogy most ugyanezt érzi. Én pedig neki fogom átadni mindazt a sok jót, azt a meleg, otthonos biztonságos érzést, amit én kisgyerekként az édesanyámtól kaptam.

Fél éves!!!!

Észre sem vettük, úgy elrepült ez a fél év. FÉL ÉV!!! Leírni is félelmetes.Fél éve hogy ez a kis manócska megérkezett hozzánk, most meg elkezdtük kanállal etetni, lassan négykézlábra áll, röhögcsél és gagyog, autókat forgat a kezében, hihetetlen.
Számokban: 7,6 kg, kb 75-76cm, fogai száma nulla :-)
És mint már írtam, megkezdtük 1-2 hete a hozzátáplálást is. Ma sem értem mit várnak ezen annyira az anyukák sóhajtozva. Én megmondom őszintén, utááááloooom. Utálom az elkövetkezendő 6-8 hónapot, amikor külön kell neki főzni, majd pürésíteni, turmixolni a cuccot,melegíteni, ha megyünk valahová magunkkal vinni dobozokban az ételt, és eközben millió edényt összekoszolni, mi ebben a jó? Istenem, szívem szerint sosem kapna mást csak anyatejet. Mennyivel kényelmesebb volt az elmúlt fél év. Nem kellett sterilizálni, melegíteni, összekészülni, keverni, kutyulni, cumisüvegezni....na jó, befejezem, ez az élet rendje:-)

Barnusunk nyurga, vékony gyerek, hosszra akkora mint egy egy éves állítólag. Már három hónaposan 7 kg volt, tehát az elmúlt három hónapban mindössze 60 dekát gyarapodott. Szerencsére a dokinő nem hozta ránk a frászt hogy miért nem hízik, csak annyit mondott, kezdjünk neki gyorsan adni gyümölcsöket, zöldséget, húst (?) amire a védőnő csak legyintett hiszen mi hizlaló van egy almában az anyatej fehérje és zsírtartalmával szemben? A húsra meg ő is csak meresztette a szemét. Nem siettünk tehát, szép lassan bevezettük kanalanként az almát, a sütőtököt, krumplit, répát, körtét, őszibarackot. Ezeket kapta eddig, persze csak kóstolóba, ugyanis a kanál fogalmát nem sikerült neki értelmezni. Hatalmas türelem kell hozzá mire egy ujjnyi trutyit lejuttatunk a bendőjébe. Amit az ember belapátol, azt vagy rögtön kitolja a nyelvével, vagy sunyin összegyűjti a szájában és aztán egy mp alatt kicsorgatja nyállal hígítva, vagy nemes egyszerűséggel azt mondja hogy brrrrrrrr, és lepöttyöz mindenkit aki a közelében áll :-)

Hétvége és az elmúlt napok

Hétvégén sötétedés után játszóházba mentünk, meg utána éjszakai motorozásra, de ott nem készült kép. A játszóba kicsit sokan voltak mert szülinap volt, Gergő be sem mert menni a nagyok közé a trambulinra, de amikor a többi gyerek fogócskázásba (őrjöngésbe, szerintem :-) ) kezdett akkor bemerészkedett és marhára örült hogy övé az egész naaaagy ugráló vár.

Annyira csodálatos idő volt, szinte késő nyári, vagy kora tavaszi, vagy nem is tudom, de hogy nem november közepi, az biztos! Jót sétáltunk másnap a Rómain.

Lefekvés előtti mesélés apával

Hétfőn utaztam haza a srácokkal Szolnokra. Így.

Aztán így is :-)

Anya, Gergő, Barni és én elmentünk a Vadasparkba is, hátha a nagyfiút már jobban lekötik az állatok, így 8 hónappal a legutóbbi állatkertes próbálkozásunk után. És igen! Sikerült:-) Érdeklődve nézte a disznókat (azokat én is, mert a sütőtököt, amit én a legnagyobb késünkkel is igen nehezen tudok elvágni, ők kb 2 mp alatt kettéharapták) a kecskéket, a szarvasokat....