Kórházasdi

Gergő elkapott valami hülye vírust. Szombaton már hányt, és láza is volt. Viszont inni nem volt hajlandó csak pár apró kortyot. Vasárnap hazamentünk Szolnokra, mert Gábornak dolga lett volna, és mert már nem volt láza a kismanónak, csak nem evett, és inni sem nagyon ivott. Estére teljesen acetonszagú lett a lehelete.Bementünk a kórház ügyeletére, ahonnan nem engedték haza, be kellett feküdnie. Először nagyon rám ijesztettek a látogatási tilalommal, de aztán kiderült hogy valaki mellette lehet mégis. Én persze nem tudtam éjjelre maradni, mivel bár azt mondták hogy valószínűleg másnap kiengedik, az Barnikának sok lett volna szopi nélkül, na meg nekem is.A váltást meg nem engedték, azt mondták hogy akit beregisztrálnak, az  marad. Gábor már a vonaton ült éppen Pest felé, szóval anyára esett a választás.Várakoztunk, papíroztunk. Közben Gábor elindult Szolnok felé ismét miután a vonat letette, mert úgy nézett ki hogy talán tud maradni ő, de közben sorra jöttek a telefonok, hogy nem tudják megoldani a hétfőt nélküle. Ilyen a sors.....az idei év eddigi legfontosabb napja volt neki az a munka szempontjából. Közben azért megnyugodtam kicsit, mert miután kijöttünk az adminisztrációs szobából, Gergő kacagva elszaladt, menekülni próbált. Felmentünk az osztályra, ahol rohangálni kezdett a folyosón, a doki meg is jegyezte, hogy ha inna, akkor nem kéne maradnia. Próbáltam itatni, ott előtte, de levetette magát a földre, és hiába erőszakoskodtam, egy kortyot sem ivott. Felvettek minket. Egy nagyon kedves lánnyal és kisfiával kerültem egy szobába. Beszélgettünk, majd bejött egy nővér, szó szerint kikapta a kezemből a gyereket (te most velem jössz) felkiáltással, majd mikor látta hogy én is felállok, rám szólt hogy anyuka marad! Teljesen kiakadtam. Egy kanült raktak be neki, pár perc volt, de ott hallgatni hogy benn sír a gyerek, borzasztó.Akkor már este fél 8 volt, pont alvásidő, így szépen elkezdett csepegni az infúzió, ő pedig elaludt. 10 körül  megérkezett Gábor, hozta anyát, hazavitt engem, és ismét visszaindult Pestre. Nem mondom hogy sokat aludtam aznap. Szerencsére másnap már ivott Gergő, és két szelet kenyeret is bevágott, láza sem volt, így délután fél 1-kor telefonált anya hogy mehetek értük.Ja, közben azt kihagytam a történetből, hogy előző éjjel Gábor felkapta az én slusszkulcsomat is, szóval szegény két tárgyalás között hétfőn délelőtt hazaszáguldott (nem jött gyorsan, ááááá, nem voltam ideges) Szolnokra, be sem jött, és már fordult is vissza. A lényeg hogy anyát és Gergőt haza tudtam hozni, és még aznap este vissza is jöttünk Pestre. Ma reggel már túl vagyunk másfél cumisüvegnyi folyadékon, egy szelet vajas kenyéren, és fél pohár joghurton. Csak így tovább!!!