Drága Raschburg Jenő bácsi!!!

Barnikánk még mindig elég strapás gyermek. Az éjszaka első felét a kiságyban tölti, egészen a második szopiig, amikor is magam mellé veszem, és onnantól kezdve önkiszolgál, bújik, és még kb 3x, 4x szopik reggelig. És ráadásul éber alvó, picit megmoccanok, és felébred. Sok mindent próbáltunk, de az alvás csak így megy, a nappali alvás pedig rajtam, a hátamon. Ha elalszik is szopi közben és leteszem, kb 3 perc múlva felébred és sírni kezd. Rengetegszer kipróbáltam, de minden próbálkozás eredménye egy nyűgös, sírós gyermek, és egy idegbeteg anyuka lett. Szóval elfogadtam a helyzetet. Ő egy ilyen baba. Persze még mindig sokszor megkapom hogy elrontottam, de szerencsére már elég erősen bízom önmagamban, és nem inog meg bennem az érzés, hogy iegnis jól csinálom. És ha picit erőre kell kapnom, csak rákeresek a neten a leghitelesebb pszichológus, Ranschburg Jenő bácsi olvasói leveleire, aki a gyermeklélek legnagyobb ismerője. Hasonló cipőben járók (nem jó alvó, ölbebabák szülei) kérdéseire a következőket szokta válaszolni:

"Higgye el az öreg pszichológusnak: két éves kor alatt egy gyereket nem lehet elkényeztetni! Az Önének különösen szüksége van az anya megnyugtató közelségére, ezért kérem rá: adja meg ezt a babának - jószívvel, szeretetbõl, aggodalom nélkül. Meglátja: hosszú távon kifizetõdik!
11 hónapos korban az éjszakai szopi még jogos - és kétségtelenül hasznos is! Kérem, ne legyenek skrupulusai: nyugodtan szoptassa meg éjszaka gyermekét - ha ilyen harsányan jelzi, hogy neki erre van szüksége.
Önök - az etetés idejét leszámítva - nyugodtan alszanak, és higgye el, hogy a gyereknek sem lesz belõle kára - sõt, egészségére válik. Néhány hónap múlva ez az igénye elmúlik - egyszerûen átalussza az éjszakát - és Önök megkímélik õt is, önmagukat is az erõszakos elvonás kellemetlen és fájdalmas velejáróitól.
Az első hat-nyolc hónap a csecsemő igényeinek feltétel nélküli kielégítéséről szól. Ezzel nem lehet elkényeztetni, ez nem majomszeretet! Ha megkapja ebben a fontos fejlődési szakaszban, amit kér, két-három éves korára tündéri, bűbájos gyerek lesz belőle! A stabilitás, a biztonság érzését ugyanis az adja neki, ha elfogadják, szeretik olyannak, amilyen. Egyébként tény, hogy a sokat hordozott, kézben tartott baba háromévesen lényegesen ritkábban kéredzkedik kézbe, mint az, akinek ezt az igényét csecsemőkorában nem elégítették ki.
– Ezek szerint spártai nevelési elvek vagy „szoktatás” alkalmazása nélkül is elmúlnak a sírós hónapok, a sokszori éjszakai ébredés?
– Így van, elmúlnak anélkül, hogy tennünk kellene ezért. De az esetek többségében nem olyan gyorsan, amilyen hamar megcsappan a szülők erőtartaléka vagy türelme. Nagyon fontosnak tartom leszögezni, hogy valóban iszonyúan fárasztó időszakok ezek a szülők életében, sokszor hosszú ideig kell napi néhány óra alvással beérniük. De tapasztalatom szerint sokszor az is segít, ha azt mondom a fáradt szülőknek: normális, ahogy a gyerekük viselkedik, nem arról van szó, hogy elhibázták a nevelését. Épp ellenkezőleg, nagyon jól teszik, hogy teljesítik, amit kér, és rendelkezésére állnak. A nevelés célja a jövő, nem a jelen! Aki csak a jelenre koncentrál, annak a nadrágszíj, a fakanál a nevelési, helyesebben idomítási eszköze. Ennél távolabbra kell látni"

Drága Jenő bácsi, köszönöm! :-))))